1898 óta, számos szempont alapján kezdték a leplet vizsgálni. Tulajdonképpen a legelső tudományos előrelépés a lepel kutatás kapcsán, véletlenszerűen történt. A már említett Secondo Pia lefényképezte a leplet, és nagy megdöbbenésére, pontosan kivehető férfi alakját fedezte fel az előhívott negatív lemezen. 1930-as években pontosabb felvételt készítettek a lepelről, ez tette lehetővé, hogy számos korabeli kutató megismerje a felfedezést. Újabb 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1969-ben az első színes fényképet készítsék a „Lepel- Emberéről”. Innentől kezdve, megnyíltak az ajtók, a kapuk, de még az ablakok is, megszámlálhatatlan kutatásokba kezdtek, új tudomány jött létre, melynek neve szindonológia, azaz Lepel-tudomány. Különböző perspektívája van a szindonológiának, mint pl: a lepel történeti útja, a az emberi alak keletkezésének módja, a z anyaggal kapcsolatos kutatások.  Talán a legkalandosabb , ha mondhatjuk a legizgalmasabb aspektus a leplen lévő test-kép megjelenítésével kapcsolatos kutatások. Vegyük sorra őket.

 A lepel útjáról volt szó, de szorosan kapcsolódik a vásznon található pollennyomok vizsgálata is, hisz ez is megerősíti a lepel útját, melyről viszonylag kevésnek mondható az írásos bizonyítékok megléte. 1978. november hónap egyik éjjelén, Max Frei svájci tudós mintát vett a lepel felületéről, egy egyszerű ragasztószalag segítségével. 9 év vizsgálat után közel 50 pollenfajtát azonosított be.  Franciaország és Itália,  Anatólia,  Palesztina területeire jellemző pollen, valamint a Holt-tenger vidékén őshonos halofita nyom, továbbá Jeruzsálem környékéről származó pollent is. Nagyon fontos, momentum a a Saint Louis-i 16. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson alkalmával kimutatta két tudós ,egy izraeli és egy amerikai, hogy a virágporok közül kettő , Gundelia Tournefortii, Zygophyllum Dumosum, együtt csakis a Jeruzsálem-Hebron régióban fedezhető fel. Gundelia Tournefortiiaz a növény amelyből Krisztus töviskoronáját készítették el.

Test-kép vizsgálat:  Az említett novemberi éjszakán történt mintavétel utáni vizsgálat után semmilyen festékanyagot, vagy arra utaló jelet nem találtak a kutatók, s nem akadtak rá a mai napig sem, vagyis, ez cáfolja azt a hiedelmet, hogy a leplen lévő emberi képet valaki festette. Mivel, a leplen lévő alak közelről kivehetetlen, csakis 2-3 méter távolságból körvonalazódik ki az alak, nagyon „szakképzettnek” kellett lennie festőnek, hogy ezt kivitelezze. Ha nem festés útján keletkezett, akkor hogyan?-tehetjük fel a kérdést. A kérdésre válaszolva  3  elméletet állítottak fel a tudósok.  Az első ilyen elmélet az úgynevezett kapcsolat elmélet(szabad fordítás után),melyet 1898-ban a párizsi Katolikus Intézet biológiaprofesszora Paul Vignon végzett. Megpróbálta reprodukálni gipszre kent testszínű poros folyadékkal az emberi testlenyomatot, annak negatív képét. Középkori festményekkel próbálta kapcsolatba hozni a leplet, festményeken szereplő testrész-arányokkal dolgoztak, melyek reprodukálás során torz eredményeket hoztak. Így , arra az eredményre jutottak,  hogy nem a leplen látható alakot nem festették. 1939-ben ezt a kísérletet továbbfejlesztette Ruggero Romanese a Torinói Orvosi Egyetem professzora. Először Ő is gipszlenyomatot, majd viaszt használt. Majd később emberi holtestre kent aloé, mirha, poros sóoldat segítségével létrehozott egy lenyomatot, ami egyáltalán nem mondható emberinek, részletesnek.  Második elmélet, az úgynevezett testgőz-elmélet. Paul Vignon nevéhez fűződik ez is, az elmélet szerint a testnek kisugárzása a lepel képe. A jelenség az izzadságban lévő széndioxid, víz és ammónia bomlásából ered, a karbamid bomlásából,  ammónium-karbonátból, áloé és mirha keverék által, melyek egyfajta katalizátorként működnek létrejön egy kémia reakció. Ám ez a magyarázat sem kielégítő. Ezeknek az anyagoknak lebomlására nem kerül sor azonnal a halál beálltát követően, természetesen az aloé és mirha keverék katalizátorként itt is szerepet vállalhat, de kicsi a valószínűsége, hogy ez megtörténjen. Ha ez mégis megtörténne a reakció gőze, nem képes finom, pontos részletes lenyomatokat létrehozni, mint pl. a homlokér lenyomatét, vagy a bőr redőzését. A gőz terjedése nem merőleges a testtel. Ha mégis, akkor sem lehetett volna ekkora kiterjedésű a lenyomat.

A harmadik hipotézist 1934-ben egy Alfonso GB nevű tudós állította fel.A hipotézis szerint, a test a kereszten magába zárta a napfény energiáját, és elektromágneses energiává alakította át. Ez az úgynevezett Kirlian-hatás. Ezt az energiát a test a halál után sugározta ki magából. Ennek kicsi a valószínűsége,hogy ekkora energia felszabaduljon egy élettelen testből,napfény hatására fokozatosan.

Ian Wilson összehasonlította a termonukleáris robbanáskor keletkezett nyomokat a lepellel. Szerinte a holttestet néhány másodpercig ismeretlen sugárfajta érhette.   Rodante  szerint a feltámadás pillanatában a fénynek belülről kellett jönnie, és erre csak egy "ember", Isten fia volt képes.

Beljakov szerint, ilyen fizikai sugárzás a Földön nem ismert.

Az olasz Országos Technológia- és Energiaügyi Fejlesztési Ügynökség kutatócsoportja Paolo Di Lazzaro vezetésével négy évnyi vizsgálódás után arra jutott, hogy "a leplen lévő kép olyan, mint amilyet lézerrel hoznak létre egyes szövetgyártók". A szakértői csoportnak több éves kísérletezés után sikerült "speciális lézertechnikával kibocsátott, rendkívül rövid, de intenzív fényimpulzusokkal" a lepelhez hasonló módon elszínezni egy szövet felszínét. A lepelnek azonban csak igen kis részét tudták ilyen módon reprodukálni. "A teljes kép reprodukálásához 14 000 lézerre volna szükség, ami jelenleg megvalósíthatatlan" – mondta Di Lazzaro.

A vizsgált szövetdaraboknak különleges jellemzői vannak, mint például,hogy a kép nem fakult az idők során; a vászon minden egyes rostja körül egységesek a színek; a rost oxidálódott és dehidratálódott; a kép ellenáll a víznek és a hőnek, s nem lehet feloldani se savval, se más szerekkel; elölről és hátulról is ugyanannyira intenzíven látszik, negatívja pedig bal-jobb és sötét-világos átváltásokkal fotó-minőségű képpé válik.Csak a sugárzás az, amely megmagyarázza ezeket a jelenségeket.

Folytatás az utolsó résszel...