“Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.”

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Nem is olyan rég, az egyik közkedvelt internetes híroldalon, a tudományos részben olvastam egy cikket,  ami arról szólt, hogy egy szer segítségével az emberi memóriából kitörölhetőek a negatív, kellemetlen emlékek. Vagyis, egy újabb lehetőség, hogy elveszítsük emberségünket.

 A cikk szerint, a szer létrehozásának az oka, az úgynevezett a poszttraumás stressz szindrómás betegek gyógyítása. Tehát a szer blokkolja a szervezet stresszválaszért felelős hormont, és ebből kifolyólag megváltozik az emlékek minősége.  Ez mind szép  és  jó.(Valahogy Teller Ede  és az ő „ionizált hidrogénmolekula gerjesztett állapotairól” című doktori disszertációja jut eszembe.) http://index.hu/tudomany/2011/05/27/kitorolhetok_a_kellemetlen_emlekek/

Természetesen én is eljátszottam a gondolattal, milyen jó lenne, ha egy-két emlékemet kitörölnék!  De  valójában a legkevésbé sem vágyom ilyesmire. Mert minden emlék, legyen az jó, vagy rossz, része annak , amit úgy neveznék, hogy emberségem, énem. Így teremtett az Isten, átélek dolgokat, jókat is, rosszakat is egyaránt. Akár jók, akár rosszak, útjelzőként segíthetnek abban, hogy az életem  útján haladjak, ha az olykor rögösnek is definiálható.  Fantasztikus alkotás az Ember! Nem csupán valami, hanem VALAKI. Ezt ne feledjük!