Az Egyesült Királyság hónapok óta esküvői lázban égett, végre ezt a lángot eloltották mondjuk ki, "égés " nélkül. Nézem a közvetítést, 125 mérföldre Londontól, és azon gondolkodom, "Te Atyaég hova ez a nagy pazarlás?!" De mondjuk meg a megmondandót, aranyosak voltak, sok boldogságot Nekik az esküvői ruha tetszett, a tömeg nem, még a tévéből sem, a királynő még mindig öreg, a sárga ruhájával együtt, a westminsteri apátság nagy és hideg, két sor fával a szentélyt és a hajót elválasztó folyosón. De tetszett a kórus, szép hangjuk volt. A szertartás kevésbé, gyors volt, szegényes, anglikán. A nép, az Isten adta nép másfél napja kint van az utcán, majd a palota elé nyomorul, megvárja a csókot, teljes elragadtatásban van, mert dupla csók csattant az erkélyen.  Hurrá és ezzel vége, mindenki megy amerre lát, és amerre olcsóbb a sör, én meg kikapcsolom a tv-t.