„Miért keresitek az Élőt a holtak között, nincsen itt feltámadott!”

A feltámadás ténye irracionális a mai kor emberének, de megragadhatatlan volt már 2000 évvel ezelőtt is. Senki nem látta magát a folyamatot, csak az „eredményt” a feltámadt Krisztust. 5 év hittudomány hallgatása után is , még számomra is nehéz megmagyarázni. Nézzük , mit jelent a feltámadásba vetett hit? Ha hiszek Jézus feltámadásában, abban is hiszek- ha követem az Ő tanítását- akkor én is részesülök Benne.  Nem kell semmi  bizonyíték, ez a hit lényege, hiszem, mert hiszem.

Van két görög kifejezés, mely a legelső hitvallásokban szerepel: anasztaszisz szarkosz és az anasztaszisz nekrón mindkettő a hús, vagy a test felemelkedését jelenti. Az anasztaszisz kifejezés egy testi helyzetre utal, míg a  szarkosz és a nekrón  azt jelenti, hogy a halott tényleges  teste fog felkelni. Hogy ez a feltámadt test milyen lesz, arra nem egyszerű válaszolni. A Szentírásban olvashatjuk, mikor nagypénteken Jézus meghalt a kereszten, az exit beállásának pillanatában, a templom kárpitja kettéhasadt, a föld megmozdult, a sírok megnyíltak, és a halottak kikeltek a sírból. Jézus feltámadása nem ez a feltámadás volt. Jézus feltámadt testében kétségkívül volt valami különös, hiszen a tanítványai és közeli barátai először nem is ismerték fel, hanem csak később. Tehát a feltámadást nem tudom definiálni, de azt tudom, hogy mi NEM!

Jézus feltámadása nem a Lázár-féle feltámadása volt, Jézus feltámadása több volt ennél.  De, Jézus nem is szellemként tért vissza az élők sorába. Mikor megjelent az apostoloknak azok láthatták, érinthették sebeit. Se nem reinkarnáció, se nem átszellemülés, s még sorolhatnám a számos más vallásból vett kifejezést. Jézus teste halhatatlan test lett (Lázárnak újra meg kellett halnia). A feltámadás se nem mítosz, se nem legenda. Jézus valóban meghalt a kereszten, nem ájult el, nem lett tecchalott. Keresztre feszítették és meghalt. Jézus olyan halállal halt, amely a kor egyik legbiztosabb eredményt hozó kivégzése volt, nem lehetett túlélni. A megfeszített testnek saját magát kellett elbírnia.A megfeszítettek sokszor azzal akarták kivédeni ezt a nehézséget, hogy testüket, mintegy felfelé nyújtva a kereszten, a lábba vert szögre támaszkodtak. Emiatt a katonák ütést mérve a lábszárra azt eltörték, hogy a halál gyorsabban beálljon. Jézus lábát nem törték el, mert a halál már beáll. Jézus halála fulladás volt.  Valóra váltak a Szentírás szavai: „Csontot ne törjetek benne”. A katona lándzsájával átszúrta Jézus testét, melynek következtében  a tüdő összeroppant, és abból vér és víz folyt ki, amely bizonyítja a fulladásos halált.

Isten annyira szerette a teremtményét, az embert, hogy egyszülött fiának váltságdíját, szenvedését és halálát elfogadta az emberi bűnökért.  Nem tudom mi a feltámadás, de hiszem, hogy Jézus legyőzte a halált, értem, és Érted!

„ A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették." E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal." Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni", ami annyit jelent, mint "Mester". Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat, s ezt mondta nekem." Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad." A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!" Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.   Jn: 8,1-31.