Lepel-kutatás otthon

Egész nap ment a számítógépem, a kezemben egy bögre tea, az íróasztalomon könyvkupac, jegyzetek. A lepelről szóló kis tanulmányomat a mai nap nem tudtam befejezni, talán egy kicsit lusta voltam, vagyok, vagy kimerült, nem tudom. Remélem a gyógytea segít! De, hogy szóljon mellettem is valami, egész nap a leplet tanulmányoztam. A Lepel hivatalos oldalán rábukkantam egy vizuális múzeumra, ami FANTASZTIKUS!!! Emlékszem kicsiként, mikor az utcánk végében található „NAGY-HEGY” nevű dombon kincset kerestünk, vagy, mikor a hétvégi kertünk éves felásása után, felszerelkezve Apa használt ecseteivel, kis lapátokkal, ásókkal 1979-es 2 forintosra bukkantam. Nagyszerű érzés volt egy 10 éves gyereknek. Ma egész nap ezt az érzést éreztem át, újra.

http://www.sindone.org/pls/diocesitorino/v3_s2ew_consultazione.mostra_pagina?id_pagina=25155

Nyissuk meg az oldalt, majd kattintsunk az ENTER feliratra! Megjelenik egy kis kép egy enter feliratú mozgó nyilacskával,  arra szintén kattintsunk! Ezek után megjelenik Secondo Pia 1898-ban használt fényképező gépe. A gép alatt találunk két feliratot, bal és jobb oldalon . Ha a baloldali írásra kattintunk, akkor a tudományos útvonalra, ha a jobb írásra kattintunk, akkor történelmi útvonalra térhetünk rá.Kattintsunk valamelyikre, megjelenik előttünk egy újabb kép, a múzeum terméről,mozgassuk az egeret, és indul a varázslat.;) A piros betűs feliratokra rákattintva megnézhetjük a dolgot nagyobban és olvashatjuk az adatokat az adott  dologról olasz nyelven.

Jó szórakozást!

 1898 óta, számos szempont alapján kezdték a leplet vizsgálni. Tulajdonképpen a legelső tudományos előrelépés a lepel kutatás kapcsán, véletlenszerűen történt. A már említett Secondo Pia lefényképezte a leplet, és nagy megdöbbenésére, pontosan kivehető férfi alakját fedezte fel az előhívott negatív lemezen. 1930-as években pontosabb felvételt készítettek a lepelről, ez tette lehetővé, hogy számos korabeli kutató megismerje a felfedezést. Újabb 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1969-ben az első színes fényképet készítsék a „Lepel- Emberéről”. Innentől kezdve, megnyíltak az ajtók, a kapuk, de még az ablakok is, megszámlálhatatlan kutatásokba kezdtek, új tudomány jött létre, melynek neve szindonológia, azaz Lepel-tudomány. Különböző perspektívája van a szindonológiának, mint pl: a lepel történeti útja, a az emberi alak keletkezésének módja, a z anyaggal kapcsolatos kutatások.  Talán a legkalandosabb , ha mondhatjuk a legizgalmasabb aspektus a leplen lévő test-kép megjelenítésével kapcsolatos kutatások. Vegyük sorra őket.

 A lepel útjáról volt szó, de szorosan kapcsolódik a vásznon található pollennyomok vizsgálata is, hisz ez is megerősíti a lepel útját, melyről viszonylag kevésnek mondható az írásos bizonyítékok megléte. 1978. november hónap egyik éjjelén, Max Frei svájci tudós mintát vett a lepel felületéről, egy egyszerű ragasztószalag segítségével. 9 év vizsgálat után közel 50 pollenfajtát azonosított be.  Franciaország és Itália,  Anatólia,  Palesztina területeire jellemző pollen, valamint a Holt-tenger vidékén őshonos halofita nyom, továbbá Jeruzsálem környékéről származó pollent is. Nagyon fontos, momentum a a Saint Louis-i 16. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson alkalmával kimutatta két tudós ,egy izraeli és egy amerikai, hogy a virágporok közül kettő , Gundelia Tournefortii, Zygophyllum Dumosum, együtt csakis a Jeruzsálem-Hebron régióban fedezhető fel. Gundelia Tournefortiiaz a növény amelyből Krisztus töviskoronáját készítették el.

Test-kép vizsgálat:  Az említett novemberi éjszakán történt mintavétel utáni vizsgálat után semmilyen festékanyagot, vagy arra utaló jelet nem találtak a kutatók, s nem akadtak rá a mai napig sem, vagyis, ez cáfolja azt a hiedelmet, hogy a leplen lévő emberi képet valaki festette. Mivel, a leplen lévő alak közelről kivehetetlen, csakis 2-3 méter távolságból körvonalazódik ki az alak, nagyon „szakképzettnek” kellett lennie festőnek, hogy ezt kivitelezze. Ha nem festés útján keletkezett, akkor hogyan?-tehetjük fel a kérdést. A kérdésre válaszolva  3  elméletet állítottak fel a tudósok.  Az első ilyen elmélet az úgynevezett kapcsolat elmélet(szabad fordítás után),melyet 1898-ban a párizsi Katolikus Intézet biológiaprofesszora Paul Vignon végzett. Megpróbálta reprodukálni gipszre kent testszínű poros folyadékkal az emberi testlenyomatot, annak negatív képét. Középkori festményekkel próbálta kapcsolatba hozni a leplet, festményeken szereplő testrész-arányokkal dolgoztak, melyek reprodukálás során torz eredményeket hoztak. Így , arra az eredményre jutottak,  hogy nem a leplen látható alakot nem festették. 1939-ben ezt a kísérletet továbbfejlesztette Ruggero Romanese a Torinói Orvosi Egyetem professzora. Először Ő is gipszlenyomatot, majd viaszt használt. Majd később emberi holtestre kent aloé, mirha, poros sóoldat segítségével létrehozott egy lenyomatot, ami egyáltalán nem mondható emberinek, részletesnek.  Második elmélet, az úgynevezett testgőz-elmélet. Paul Vignon nevéhez fűződik ez is, az elmélet szerint a testnek kisugárzása a lepel képe. A jelenség az izzadságban lévő széndioxid, víz és ammónia bomlásából ered, a karbamid bomlásából,  ammónium-karbonátból, áloé és mirha keverék által, melyek egyfajta katalizátorként működnek létrejön egy kémia reakció. Ám ez a magyarázat sem kielégítő. Ezeknek az anyagoknak lebomlására nem kerül sor azonnal a halál beálltát követően, természetesen az aloé és mirha keverék katalizátorként itt is szerepet vállalhat, de kicsi a valószínűsége, hogy ez megtörténjen. Ha ez mégis megtörténne a reakció gőze, nem képes finom, pontos részletes lenyomatokat létrehozni, mint pl. a homlokér lenyomatét, vagy a bőr redőzését. A gőz terjedése nem merőleges a testtel. Ha mégis, akkor sem lehetett volna ekkora kiterjedésű a lenyomat.

A harmadik hipotézist 1934-ben egy Alfonso GB nevű tudós állította fel.A hipotézis szerint, a test a kereszten magába zárta a napfény energiáját, és elektromágneses energiává alakította át. Ez az úgynevezett Kirlian-hatás. Ezt az energiát a test a halál után sugározta ki magából. Ennek kicsi a valószínűsége,hogy ekkora energia felszabaduljon egy élettelen testből,napfény hatására fokozatosan.

Ian Wilson összehasonlította a termonukleáris robbanáskor keletkezett nyomokat a lepellel. Szerinte a holttestet néhány másodpercig ismeretlen sugárfajta érhette.   Rodante  szerint a feltámadás pillanatában a fénynek belülről kellett jönnie, és erre csak egy "ember", Isten fia volt képes.

Beljakov szerint, ilyen fizikai sugárzás a Földön nem ismert.

Az olasz Országos Technológia- és Energiaügyi Fejlesztési Ügynökség kutatócsoportja Paolo Di Lazzaro vezetésével négy évnyi vizsgálódás után arra jutott, hogy "a leplen lévő kép olyan, mint amilyet lézerrel hoznak létre egyes szövetgyártók". A szakértői csoportnak több éves kísérletezés után sikerült "speciális lézertechnikával kibocsátott, rendkívül rövid, de intenzív fényimpulzusokkal" a lepelhez hasonló módon elszínezni egy szövet felszínét. A lepelnek azonban csak igen kis részét tudták ilyen módon reprodukálni. "A teljes kép reprodukálásához 14 000 lézerre volna szükség, ami jelenleg megvalósíthatatlan" – mondta Di Lazzaro.

A vizsgált szövetdaraboknak különleges jellemzői vannak, mint például,hogy a kép nem fakult az idők során; a vászon minden egyes rostja körül egységesek a színek; a rost oxidálódott és dehidratálódott; a kép ellenáll a víznek és a hőnek, s nem lehet feloldani se savval, se más szerekkel; elölről és hátulról is ugyanannyira intenzíven látszik, negatívja pedig bal-jobb és sötét-világos átváltásokkal fotó-minőségű képpé válik.Csak a sugárzás az, amely megmagyarázza ezeket a jelenségeket.

Folytatás az utolsó résszel...

Szerettem mikor megkérdezték tőlem kicsiként, mi szeretnék lenni. Míg sok gyermek fodrász, mozdonyvezető, űrhajós, autóversenyző akart lenni, addig én csillagász, régész, vagy lepel – kutató. Izgalmas volt egy-egy felnőtt arca, mikor ezt kijelentettem. Egyik sem lettem a felsoroltak közül, de még előttem az ÉLET!!! A lepelhez kapcsolódó tudományokat nem egyszerű bemutatni, mert mióta 1898-ban az első fényképet készítették a "Lepel Emberéről", azóta a tudomány rengeteget fejlődött, és ezáltal számos megközelítési módja lett a vizsgálatoknak.

Hamarosan folytatom, türelem! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=_3qtnCuRR-g&feature=related

Kit láthatunk rajta?

Hogy az elfogultság vádjával ne illessenek, ígérem megpróbálok tárgyilagos lenni!

Amit biztosan megállapíthatunk, miután ránézünk a lepelre az, hogy egy férfi alakja rajzolódik ki. Keresztre feszítették, ez a sebekből, a vérnyomokból kiderül. A testen számos korbácsnyomra utaló jelet találtak, mégpedig az egyik legbrutálisabb korbácsnak, az úgynevezett flagrumnak, a sokfonatú bőrből készült ostornak nyomait. Ennek az ostornak a végén ólomból készült horoghoz hasonló, a húsba belemaró és azt kitépő alkalmatosság helyezkedett el.  Az egyik legkegyetlenebb kínzóeszköz volt. 120 ostorcsapás nyomait találták meg a kutatók. A csuklókon szög okozta sebek találhatóak,a homlok részen szintén erős vérzésnek a nyomait láthatjuk, mintegy koronaként, ez feltehetően tövisből készült kosárszerű fonat volt, amelyet ráhúztak az elítélt fejére. Mekkora kín lehetett ez?! (Ó, bocsánat, ha elfogult voltam!!!!! ;) )  Kivehető a homlokerek, melyekből szabályszerűen patakzott a vér, valamint két homlokránc, melyek mintegy megtörték a csurgó vér útját, s sajátos kitüremkedést eredményezve. A „ Lepel Emberének” vércsoportja  AB.  A szívseb nyoma megegyezik, az egyik római lándzsatípus okozta sebek nyomaival. A szívseb környékén vér és víz nyomait találták, az artériás és vénás véráramlást. A keresztrefeszített test nem volt magasan, ez a lándzsa behatolásának szögéből derült ki. A katona rutinszerűen szúrt. A karok helyzetének és a csuklón található szög nyomainak külön története van. Kezdjük a csuklókkal. Az 1930-as években egy francia orvos rekonstruálni akarta a keresztre feszítést, s megfigyelni annak embertani hatását.  A különböző festményeken található, tenyérbe vert szögek helyét véve alapul. A kutatások által kiderült, hogy az tenyércsontok képtelenek elbírni a függő test súlyát. Az egyedüli, elfogadható és  a leplen is ábrázolt testrész a csukló. Ha belegondolunk, természetesen nem elfogultan, hanem józan eszünk által, akkor logikusnak tűnik az az érv, mely cáfolja a hamisítás tényét, miszerint egy hamisító, egy középkori festő, akinek annyira frissek a keresztre feszítést ábrázoló képek, a művészeti hagyományokat őrizve, vajon nem a tenyérbe helyezte-e  volna el a szögeket???

 Karok: Az anyagon látni lehet, hogy a bal váll feljebb helyezkedik el, a jobb vállhoz képest. Nagy valószínűséggel mondható, hogy egy vállficam nyomait látjuk. A „Lepel Embere”(Elnevezés Boda László könyve alapján)  nem az egész keresztet vitte, ahogy az a festményeken is szerepel, hanem a keresztfa felső, vízszintes szárát, az úgynevezett patibulumot. A függőleges rész már a helyszínen volt beállítva s beásva a földben, feltehetően többször használták.A „Lepel Embere”, Jézus,( Ennyit az elfogulatlanságomról!!! ) megbotolva arcra eset, a kifeszített karok, mégpedig a jobb kar ösztönszerűen védeni akarták az arcot. Hatalmas esésről van szó, melynek következményeként törés is szóba jöhet, ám a karokhoz kötözött patibulum védte a felső végtagokat az töréstől, és az eséstől. Az arcot annál kevésbé. A ficam tényét tovább erősíti a jobb kéz ujjainak megmerevedése. Tehát a bal vállnak kellett minden terhet elviselni a felsőtesten lévő vérnyomok íve is ezt tanúsítja. Ezt kellett a Lepel Emberének elviselnie, és még mennyi mindent?!

A Kutatók  a test hátoldalán található jobb talpnyomon, homok illetve talajminták nyomait találták, melyek származási helye egyértelműen Jeruzsálem. Ezekre a kutatásokra később részletesen is kitérek.

https://www.youtube.com/watch?v=FTRaftO7Bms&feature=related

Mint már említettem Charnay özvegye kiállítatta a leplet, hogy a faluból búcsújáró helyet csináljon, s ezáltal nőjön a bevétele. A troyes-i püspök, Henry de Poitiers, aki a területileg illetékes egyházi személy hamis festménynek titulálta a leplet, melynek festőjét személyesen ismeri.(Természetesen soha nem került elő a festő...) A Család később újra próbálkozott, Pierre d'Arcis püspöknél, aki már keményebb módszerekkel, a kiközösítéssel fenyegetőzőtt és megtiltotta a falu plébánosának, hogy a leplet kiállítsák, s tiszteljék.A plébános nem engedett, fellebezett a királynál, akitől, katonai őrséget kapott, hogy az ereklyét őrizzék. Pierre d'Arcis egészen a pápáig ment Avignonba. Igazából nem győzte meg a püspök érvelései a pápát. Hosszas gondolkodás után VII. Kelemen három levelet írt és tudatta döntését. Egy levelet a Charnay családnak,melyben engedélyezi az ereklye tiszteletét, de csak azzal a kritériummal, miszerint a család az ereklyét képmásként(mint egy kép, vagy szobor) ismeri el. A másik levélben utasítja a püspököt, hogy ne foglalkozzon többet az üggyel,a harmadik levélben felszólította az egyházmegye papságát, hogy tarsák tiszteletben a döntését és e szerint járjanak el. Lireyben tehát, a pápai levél eredményeképpen, legalitást nyert a lepel tisztelete. Majd háborúk söpörnek végig a környéken a XV. században. A templom kanonokai a családhoz tartozó Humbert de la Roche grófot kérték meg az ereklye örzésére. Humbert De la Roche, annak a De la Roche leszármazotja, aki által a lepel Konstantinápolyból Franciaországba került, Othon de la Roche lovag által.
Humbert gróf 1438-ban bekövetkezett halála után özvegye, Marguerite di
Charny tulajdonában maradt a lepel, aki annyira óvta az ereklyét,
hogy még zarándokútjaira is magával vitte. Így került az akkori
Savoia fővárosába, Chambérybe. Marguerite di Charny itt a leplet
Savoiai Anna hercegnőnek ajándékozta.
A hercegi család kápolnát építtettek az ezüst tartóba helyezték a relikviát. 1532. december 3-án a sekrestyében keletkezett tűz kis híján elpusztította az ereklyét. Az ezüst a magas hőmérséklet miatt megolvadt, a lepel sarka elégett,ekkor keletkezett a szabályszerűen ismétlődő tizenhat háromszög alakú égési nyom, és a megolvadt ezüst egy cseppje szintén, szabályszerűen elhelyezkedő lyukakat égetett a kendô anyagába.Sikerült az ereklyetartót kimenteni a tűzből, de az oltáshoz használt víz nagy foltokat hagyott a kendőn. Az Isteni Gondviselésnek köszönhetően Jézus testének lenyomata nem sérült. A hiányzó részeket klarissza rendi apácák háromszögletű foltokkal pótolták.
Az 1570-es években újra pestis söpört végig Európán, így Milánón is. Milánó érseke Borromei Szent Károly fogadalmat tett Istennek, amennyiben a járvány elkerüli egházmegyéjét, gyalog zarándokol el egészen az ereklyéhez. Ez megközelítőleg 400 km-t jelentett volna. Mikor a járvány elhagyta Milánót Borromei Szent Károly elindult a lepelhez. Emanuele Filiberto a Savoai-ház feje Torinóba hozatta a leplet, hogy az általa is tisztelt buzgó érseknek ne kelljen olyan hosszú utat megtennie gyalog. Ennek időpontja 1578. 

1694-ben elkészült a pompás kápolna, melyben a leplet őrzik egy több kazettás ereklyetartóban, melyet 3 kulcs nyit és zár. Az egyik kulcsot a mindenkori olasz király örzi, a másikat Torino érseke, a harmadikat a lepel kinevezett őre. Umberto, az 1983-ban portugáliai száműzetésben meghalt utolsó olasz király, végrendeletében a Szentszékre hagyta a lepel tulajdonjogát. 1989-ben Boldog II. János Pál pápa, afrikai útja során az újságírók kérdésére válaszolva a lepelt valóságos relikviának nyilvánítja, nem pedig ikonnak,képmásnak.
Majd 1997-ben újabb tűz fenyegeti a relikviát, a kápolna leég, de a lepelnek semmi baja sem lesz. 2000. augusztusában a jubileumi év alkalmából kiállítják a leplet és több millióan látják azt. A lepel napjainkban is Torinóban található.