Számos kutatás történt a lepellel , mint tárggyal kapcsolatban. De számos  kutatást végeztek afelől is, honnan és hogyan jutott el a lenvászon Torinóig. Ian Wilson neves brit író és történész  több korabeli irat alapján körvonalazta a lepel útját  Jeruzsálemből Edessáig (ma Urfa városa Törökországban), ahol a lepel híressé vált, majd onnan Konstantinápolyba és végül Lirey városába.  Mandilion arab eredetű szó melynek jelentése  kendő  - ezen néven volt ismeretes a Jézus valódi arcvonásait hordozó kendô  Edessában-, melynek felbukkanása  525-re datálható s, amely 1204-ben  Konstantinápolyban  eltűnt. Kisázsia déli részén fekvő Edessa az I. században önálló fejedelemség volt. Uralkodója, V. Abgár, leprás lett, és miután értesült Jézusról, levelet írt neki, segítségét kérte és meghívta országába.  Jézus  megígérte, hogy mennybemenetele után elküldi egyik tanítványát, aki meggyógyítja a fejedelmet. Júdás Tádé apostol el is ment Edessába,  az Úr szent arcmását ábrázoló kendőjével, a mandilionnal együtt, meggyógyította a királyt és annak sok beteg alattvalóját, és az evangélium hirdetése után, kereszténnyé tette az országot. Konsztantinosz Porphürogennétosz(905-959)  történetíró bizánci császár is említi írásában. De tudott róla a 340 körül író Euszebiosz caesareai püspök egyháztörténész is. V. Abgár után fia, Mannu került a trónra, aki  visszatért a pogánysághoz, és erőteljesen üldözte  a keresztényeket. A lepel eltűnt, csak, mint  emlék élt tovább a keresztények körében.

Majd, ötszáz évvel később Edessa városfalának  javításakor  a nyugati kapu fölötti üregben rátaláltak. Átvészelt egy árvizet is. Majd, Justinianus bizánci császár ( Edessa ekkor a bizánci császársághoz tartozik) díszes ereklyetartót adományoz, és templomot építtet a mandilion őrzésére. Itt vészeli át a lepel sértetlenül a VIII. és IX. században a  képromboló mozgalmakat, melynek következtében számos értékes képet, szobrot , ereklyét pusztítottak el. Ezt követően a lepel Konstantinápolyba kerül  Romanosz Lekapénosz bizánci császár döntése alapján 944-ben.  1203. június és július hónapjában a keresztes sereg partra szállt Konstantinápolynál. 1204. áprilisában a keresztesek, több sikertelen roham után, elfoglalták a várost, megalapítva a Latin Császárságot.Majd feldúlták azt. A lepel utolsó őrzési helye az írásos források szerint a Blacherna városrészben épült Szűz Mária- templom volt. A Keresztes zsoldosok sok templomhoz hasonlóan, ezt a templomot is kifosztották. Feltehetőn a lepelnek ekkor veszett nyoma. Robert de Clary, maga is keresztes lovag, és ,,A IV. keresztes hadjárat története'' című mű szerzője külön is megemlékezett róla: ,,Volt Konstantinápolyban egy, a Blachernai Szűz Máriáról elnevezett monostor. Itt ôrzik a szent leplet, melybe egykor az Úr testét göngyölték. Most, hogy kifosztották a várost, senki se tudja, se görög, se francia, mi történt ezzel a lepellel''.  Ponzio de la Roche lovag, a Rigny kastély ura, 1208-ban Amadé de Tramelai besançoni érseknek ajándékozta a leplet. A Besançoni Könyvtár kézirattárában őrzik azt a 826-os sorszámmal ellátott iratot, mely egy ereklyeajándékozás tényét rögzíti. Csaknem másfél évszázadon keresztül pihent a lepel első európai tartózkodási helyén, Besançonban. 1349. esztendő egyik viharos éjszakáján villám csapott a székesegyházba, és a keletkezett tűzvészben az egész épület porig égett. A lepelnek nyoma veszett, nem találták meg az ereklyetartót sem, de semmi olyan jelet sem, ami arra utalt volna, hogy a lepel a tűz martalékává vált volna. Pár nappal később, a romok eltakarítása során egy a lepelnek hamisított  változatára bukkantak. Megemlítendő, hogy ezután a villámcsapásban kételkedtek. Feltehetően a leplet ellopták. A következő pont Lirey 1357-ben, ahol helybeli nemesúr, Geoffroi de Charny elszegényedett özvegye jövedelemjutási okból kiállított egy ereklyét, egy leplet, melyen egy keresztrefeszített férfi alakja látható.

Folytatás következik... -->